Vállalkozásának az volt a konkrét célja, hogy megszerezzen a gyár számára 100 darab, az akkori időben igen korszerűnek számító 424-es gőzmozdony gyártását célzó versenytárgyalást. Útja minden szempontból sikeres és eredményes volt, a mintegy 10.000 km-es utat oda-vissza hét és fél nap alatt teljesítette rádióirányítás nélkül,térkép alapján, navigátor segítsége nélkül repülve.

Repülőútja nemcsak itthon, de külföldön is nagy visszhangot keltett. A magyar óceánrepülők korábbi teljesítménye mellett a hazai repüléstörténet legjelentősebb vállalkozásának számítható. A repülőút későbbi, több mint 70 éve tartó értékelése, visszhangja már korántsem egyértelmű. Horthy István 1942. augusztus 20-i tragikus halála utáni háborús években, majd az azt követő évtizedekben vagy elhallgatás, vagy mint egyszerű hősködés, magamutogatás, de leginkább az elfeledtetés szándéka jutott osztályrészéül. A háborút követő évtizedekben igyekeztek meg sem történtté tenni a későbbi kormányzóhelyettesnek gyára érdekében tett vállalkozását. Mai közállapotaink tükrében azonban különösen tanulságos és nem felejthető tény az akkori MÁVAG-vezető repülőútja.

Az agilis, 6 nyelvet beszélő, rendkívüli műszaki érdeklődésű és képességű Horthy már 1927-ben repülővezetői engedélyt szerzett és sokat tett a hazai repülésügy érdekében. 1929-1930 közt egy évig dolgozott a Ford-művek Deabourn-i telepén, majd tervezőmérnökként a Ford Detroit-i gyárában. 1930-1940 közt a MÁVAG főmérnöke, majd vezérigazgató-helyettese volt. Az indiai versenykiírás kissé késve érkezett a MÁVAG-hoz, addigra a hazai legfontosabb konkurens, a részben német tulajdonú Ganz-gyár a heti egy alkalommal közlekedő, és Budaörsön leszálló London-Bombay járat valamennyi helyét lefoglalta képviselői számára. Mivel a MÁVAG-nak létkérdés volt az óriási megrendelés biztosítása, Horthy gondolkodás nélkül vállalkozott az egyszemélyes útra.

Elhatározása, szándéka és célja egyértelmű és kikezdhetetlen, a hazai viszonyok ismeretében példátlan. Mire a Ganz képviselői, valamint a a külföldről érkező pályázók megérkeztek, a szerződés a MÁVAG-gal megköttetett, az indiai alkirály már a fogadást adta Horthy tiszteletére. A világháborúvá szélesedő hadi események a gyár és az ország számára tragikus módon lehetetlenné tették a mozdonyok legyártását - az azt követő háborús évek, majd az ország megszállása feledtetni akarta a békeidők teljesítményeit, köztük Horthy repülőútját is.

Jelenünk közállapotai jól ismertek. A közlekedés (MÁV, BKV) helyzete, botrányai mindennaposak. Az ország gazdasági és morális válságának időszakában bátrabban és nyíltabban kellene olyan egyéniségek példái felé fordulni, melyekből múltunk jobb megismerését remélhetjük mindennapjaink nehézségeinek elviseléséhez. S ha egyebet nem is, az elhallgatás több mint 70 évét ideje volna meghaladni, s a MÁVAG egykori főmérnökéről, a vakmerő pilótáról érdeme szerint emlékezni.

Dr. Vincze Károly